Chris Roberts évértékelő levele, hogy ő ,hogy látja a csapat munkáját a múltban és a jövőben.

„Ne vezess dühösen!”

Phil Connors (Bill Murray), Mormota napja 1993

Bizonyos szempontból a tavalyi év olyan volt, mintha Bill Murrayhez hasonlóan a Mormota napjában megrekedtünk volna, és ugyanazokat a ciklusokat ismételgetnénk, mint 2020-ban; amikor már azt hittük, hogy a COVID-19 világjárvány kapcsán fényt látunk az alagút végén, új változatok jelentek meg, amelyek ismét az egekbe repítették az eseteket, és a közösségek ismét lezárásra és egyéb biztonsági intézkedésekre kényszerültek. A világ egyre inkább elfáradt és kimerült mind a világjárvány, mind az emberek lehető legnagyobb biztonságban tartásához szükséges intézkedések miatt. És még akkor is, amikor a világ nagy része kezd visszatérni a normális kerékvágásba, egy új lehetséges variáns kísért minket, amely képes kikerülni a vakcinákat és jobban átvihető. Remélhetőleg a legtöbb országban könnyen elérhető oltóanyagokkal és a korábbi fertőzésekkel szembeni bizonyos fokú beépített védelemmel a COVID továbbra is endémiás betegséggé fog válni, olyanná, ami biztosan nem nagyszerű, de közel sem olyan halálos, mint korábban, egy olyan vírussá, amivel folytathatjuk az életünket, és élhetünk vele, akárcsak a közönséges influenzával vagy megfázással.